Vas István: Nem a vers
(1949)

Elég sokszor meglett a lehetetlen.
A rossz anyagot megnemesítettem.
Sikerült, és ezért nem érdekel,
Ha éppen most már hallgatni kell,

És nem is szólhatok talán soha.
Ez kellett csak, az erő tudata.
Megtanultam, ezért vagyok nyugodt,
Beszélni és már hallgatni is tudok.

Szólhatok-e többé, avagy sem, kivárom.
Nem kell költőnek lennem mindenáron.
Tudnék, de nincs kedvem dalolni. Mert
Az ember a fontosabb, nem a vers.